VII. év
A hatodik év végén a koronát a tóba dobtuk, Drogdó a korona energiája által felemelkedett, és
saját követőkre (shinmák) tett szert, Ætheila és Hubbard pedig vesztettek isteni mivoltukból (mint
később megtudtuk, ezen a világon öltöttek testet). A Holtak Kapuja már a királyság idejében
meggyengült, az év végével pedig meg is nyílt. A Völgyben a shinmáké lett a legnagyobb hatalom.
A hetedik év első napján a nép azt az információt kapta, hogy egy számukra fontos ún. lakrimát
találhatunk azon a réten, ahol néhai szövetségesünk, Faridaddin Attár meghalt. Amint a nép egy
tagja megtalálta a lakrimát, Fekete Juszuf tört elő az erdőből, elragadta Fannit, és kizsarolta a néptől
a lakrimát. A távozni készülő Juszufot egy keleties öltözködésű alak, a Szamuráj állította meg
néhány jól irányzott kardcsapással (Fekete Juszuf 2. halála). Miután a lakrima nála volt, elindult
arra, ahonnan jött. Távozása előtt azt mondta: „a tengerbe veszett kő sosem bukkan fel.”
Áldozáskor megjelent a barátságos, ismerős fáklyafény a kert végében. Ætheila XVI. Igaz Ismerője,
Manyi, nyugodtan lépett az Ætheila követének gondolt alakhoz, de mindenki nagy ijedtségére az
ellökte őt magától és bemutatkozott: ő Theophrastus Hohenheim, a Genezis ház feje, a shinmák
királynőjének alattvalója.
A shinmák uralkodni akartak felettünk: vazallusi szerződés aláírására kötalaztek minket, kaptunk
egy pénzekkel (shen) teli ládát és utasításokat arra, hogyan éljünk. Petit nevezték ki a nép
vezetőjének, de ő fellázadt a parancsok ellen, ezért Acch’ram Teron, a Attori ház vezetője és
testőre, a Szamuráj testvére, megátkozták Daphnet, aki ettől kezdve a hatalmat diktátorként
gyakorolta. Borzasztó uralma néhány napig tartott: bezártuk és a Paracelsus Páholy megtörte az
átkot. Ezután ismét Peti lett a (megválasztott) helytartó. Több csata is végbement köztünk és a
shinmák közt, és a többszöri győzelmek eredményeként a helytartói hatalom egyre növekedett.
A Holtak Kapujának nyitott állapota még mindig gond volt. Éjszakai nyugalmunkat szinte már
rendszeresen zavarták meg a Holtak. Sikerült egy Karasu nevű szövetségest szereznünk, akinek
rejtélyes tanácsai információhoz és további lakrimákhoz segítettel minket hozzá.
Találtunk egy könyvet (a későbbi Varázskönyv), amit csak a Paracelsus Páholy vezetője tudott
elolvasni, lévén rúnákkal volt írva.
A Shilon ház vezetője, Meton Eron elvette az egyik lakrimát, de a Szamuráj, aki egy ízben már a
holtaktól is megmentett minket, visszaszerezte, sőt, nekünk adta a Juszuftól elvettet is.
Az utolsó lakrima a tó mellett volt. Amikor a keresésére indultunk, már tudtuk, hogy sietnünk kell,
ugyanis a lakrimák összeillesztésével és egy, a könyvben talált szertartással bezárhatjuk, sőt be is
kell zárnunk a holtak kapuját, mert ha nem, annak szörnyű következményei lennének. A szertartást
a Szent Helyen végeztük el. A végén egy velőtrázó sikoly hallatszott. A hazaúton ránk támadt a
Szamuráj testvére, de a Szamuráj megjelent, és ismét megmentett minket.
A sikert követően népünk létét új államformával szilárdította meg. Petit megkoronáztuk a Palásttal
és fejére tettük a Koronát – ezek mindketten lakrimák voltak korábban –, ezzel megalapítva
Ætheila népének császárságát. I. Peti új alkotmány írásával fektette le az államszervezet alapjait.
A császárság létrejöttével teljesen függetlenedtünk a shinmáktól. I. Peti pár nap uralkodás után
lemondott, utódjául I. Annát nevezte ki.
VIII. Év
Az előző évben alakított császárságunk területeit a Lókospatakvölgyi Szövetség nem ismerte el, térképünket megrongálták, később pedig lerohanás függvényében távozásra szólítottak fel bennünket. A lerohanás elmaradt. De további üzenetek szóltak a nép kiirtásáról, melyet a maradás von maga után.
Népünk két tagjának halált jósoltak, majd nem sokkal később egy robbanás következtében megbetegedtek, ápolójukkal egyetemben. A Szenthelynél talált gyógynövény cska súlyosbította szenvedéseiket. A Paracelsus Páholy megidézett egy működő ellenszert, Abula (aki sosem tévedett) jóslatával együtt.
Egy szövetségesünktől kapott levélből és a jóslatból kiderül, hogy létezik egy láda, ami uralkodik, elpusztít, amit védelmezni kell. A láda szövetségeseinkből pánikreakciót váltott ki.
Abula, a tévedhetetlen, további jóslatokat közöl velünk, ezek többnyire a pusztulásunkról szólnak.
A robbanáskor szállingózóanyaggal valaki körbekerítette bázisunkat, de még a nép összes tagjának elegendő ellenszerrel rendelkeztünk.
A Paracelsus Páholy védő madarakat helyezett el a teraszon, de ez nem gátolta meg Abulát, Teophrastus Hohenheimet és a Vadászt sem a bázisunkra való behatolásban.
A Genezis ház vezetője felajánlotta, hogy csatlakozzunk hozzá, különben el vagyunk veszve.
A Roda Emirátustól értesültünk a Grodnot próbákról, melyen I. Anna császárnő, ellenfeleit legyőzve menetelt a döntő felé. Az ész próbája utáni furfangosságunk annyira bőszítette a Lókospatakvölgyi Szövetség bajnokát, hogy a játékok idejére kijelentett békét megszegve támadt nekünk, kizárást idézve fejére.
Császárnőnk Fehér Juszuffal csapott össze a végső erőpróbán. Vetélytársa tisztességtelen harcmodorát félrelökve győzedelmeskedett I. Anna, sőt az ez után következő hubabrdista rohamot is visszaverte népünk.
A győzelem utána a Szamuráj átadott egy tekercset, melyből megtudtuk, hogy Temurah, az erő, a ládába zárta az időt, Hubbard megrövidítette, és Ætheila lezárta egy megátkozott lakattal, csak Aetheila igaz követői nyithatják ki, és hívhatják az időt e világra.
Odys, Bundás és Mokhosz támadását Theophrastus Hohenheim állította le, ezzel védve meg népünket. Másodízben ajánlotta fel, hogy csatlakozzunk házához.
A titkosszolgálat egyik informátorát kivégezték, de egy rejtett levélből kiderült számunkra, hogy este rajta tudunk ütni egy tanácskozáson. A zseniális haditervnek köszönhetően értékes információk kerültek birtokunkba. Ellenségeink ereje csökken.
A láda még mindig megoldatlan rejtély volt, ezért a Paracelsus Páholy rengeteg kulcsot idézett meg, de sikertelenül próbálkoztunk a lakattal.
Abula a sorsunk irányításáról beszélt, és elküldött minket a rétre, ahol a holtak jelentek meg. A Genezis ház vezére várt minket és elmondta, hogy ő Hubbard megtestesülése. Császárnőnket utoljára invitálta népébe, lévén, hogy ez az ismeretlen út vége. A Szamuráj felbukkanása megzavarta Teophrastust, de rövidesen harcba bocsátkozott ikertestvérével. A Szamuráj alulmaradt Hubbard megtestesülésével szemben ezért átadta nekünk a kardját, mi pedig elmenekültünk.
Nálunk volt Ætheila kardja, rajta pedig a kulcs, mely a ládát nyitja. A ládában volt az idő. A Paracelsus Páholy vezetésével elvágtuk a megfelelő fonalakat, hogy visszamenjünk az időben és megmentsük Ætheilát. Sikeres volt az akció, azonban üröm is került az örömbe, feltámasztottuk Fekete Juszufot.
Ismét a Páholy segítsége kellett ahhoz, hogy a Szamuráj tudtára adjuk, hogy ő Æetheila. Mivel ez a szertartás is sikerrel járt, a harc már sokkal kiegyensúlyozottabb volt, de végkimenetelé-parancsra-nem várhattuk meg. Másnap hamut találtunk a réten, a Szent Kendőbe bugyolálva. Ætheila követe elmondta, hogy visszatért a régi rend, a hamu Ætheila és Hubbard földi megtestesülésének hamuja.
Ætheila rendelkezése szerint a hamu felét a ládába (melybe már nincs bezárva az idő) zártuk, másik felét pedig szétszórtuk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése