X.
IV. Bence császár parancsára népünk elhagyta Nüttyndet, és új helyen telepedett le. Itt
találkoztunk a Misszionáriussal, aki saját bevallása szerint hozzánk hasonlóan Ætheilát
szolgálja, megtudtuk tőle, hogy ősi erők vannak itt. A Nap Zsoldosai elnevezésű hadsereg
eliminálni akarta népünket, ezt azonban támadásukkor a Paracelsus Páholy (népünk
varázslatokkal foglalkozó csoportja) vezetője, Panni akaratlanul is megakadályozta:
mindannyiukat megölte egy nagyon erős varázslattal. Mivel Panni nem tudta irányítani
energiáit, eljött hozzá egy rejtélyes alak, Equinus, és segített neki egy varázslattal, majd
elvitte Varázskönyvünket.
A Misszionáriustól tudomást szereztünk a Bölcsek Tanácsáról, ahová el is mentünk, és
megtudtuk, hogy az ősi erőt bárki használhatja, és hogy Equinus, ki kezdetben nem létezett, a
népek sorsát közvetlenül irányítja. Ezalatt két vándor látogatott el hozzánk, nevük Zaï illetve
Zur volt, és távozásuk előtt valamit elloptak tőlünk, amit a földből ástak ki. A kiásás helye
körül kövek jelentek meg, melyeket különböző népek képviselői hoztak.
IV. Bence egy tanácskozást szeretett volna összehívni, melyen a környező népek vezetői
vettek volna részt. Mikor elmentünk a tanácskozás helyére, egy ismeretlen rúnákkal írt
figyelmeztető plakátot találtunk ott, majd megjelent a Misszionárius, aki elmondta, hogy
nem lesz tanácskozás, mert megjelent a Lárva (a plakát őt ábrázolta), és nekünk sem helyes
elhagyni bázisunkat. Egy este eljött hozzánk a Lárva egy szolgájával, és ivott egy kicsit
a császár véréből, majd távozott. A császár sebe azonban begyógyult, mikor fák jöttek el
hozzánk – ők is követ hoztak. Mikor a kövek minden más néptől megvoltak, csak a mienk
hiányzott – ezt lopta el a két vándor. Utasítást kaptunk Equinustól, hogy szerezzük vissza.
Egy varázslat hatására, mely nem a Paracelsus Páholyra támaszkodott (hiszen nem volt
Varázskönyvünk) néhány köpenyes ember elhozta nekünk kövünket, de alighogy a helyére
rakták, hubbardisták lettek ők és egész népük – így állt helyre az Egyensúly.
A Misszionárius kezdett egyre elviselhetetlenebb lenni. Már csak utasításokat hagyott a
császárnak, mintha valójából ő uralkodna. Egy délelőttön eljött hozzánk, felvette a császári
koronát és palástot. Ezt nem tűrtük, elvettük tőle, mire ő elment, és ezek után nem láttuk
többet.
Panni az időközben visszakapott Varázskönyvből megtudta, hogy a Lárva előbb-utóbb
ki fog fejlődni, és hogy vérrel és mézzel lehet valahova odahívni (ezt ki is próbáltuk). A
Misszionáriustól már régebben megtudtuk, hogy a hubbardisták egy gyűlést terveznek.
Elhatároztuk, hogy odaküldjük a Lárvát, hogy megtámadja őket; ez be is vált, de ezután
éjszaka egy Bölcs ébresztett fel minket, elmondva, hogy a hubbardisták meg fognak minket
támadni. Így éppen fel tudtuk venni a védekező pozíciót, mikor megérkeztek ellenségeink,
kissé véresen – a Lárva elég nagy pusztítást végzett közöttük. A félholt ellenségnek nem volt
esélye ellenünk, legyőztük őket.
Manyi, Ætheila XVI. Igaz Ismerője bejelentette, hogy tanítványa, Szelence követi őt ezen
a tisztségen, így ő lett Ætheila XVIII. Igaz Ismerője. IV. Bence császár év végén lemondott
trónjáról, átadva azt I. Csongornak.
XI.
Mivel előző évben a határokról nem volt kivel tárgyalni, I. Csongor úgy döntött, kijelöljük
őket. Másnap este eljött hozzánk valaki, aki azt mondta, hogy a határokat nem mi fogjuk
kijelölni, hanem a Hadúr. Egy nap reggelinél megtaláltuk az elégett Varázskönyvet. Egy
másik este egy másik nép félholt tagja jött el hozzánk, elmondva, hogy rájuk sújtott le
először a Hadúr. Ellopott nekünk egy térlépet is, amiről végre megtudtuk, milyen népek
élnek itt. Learis: a tavaly hubbardistává lett nép; Vorg Vándorok: frissen leigázott nép; Yazak
Királyság, Szirti Klánok és Fura Betűsök (általában ezen a néven emlegetett nép; valódi
nevük nem latin betűs): semleges. I. Csongor tanácskozást kezdeményezett a három semleges
néppel. A yazakok jelezték, hogy nem kívánnak együttműködni velünk, a Szirti Klánok
információt adtak ajándékunkért, a Fura Betűsök nem válaszoltak. A tanácskozásra senki nem
jött el, viszont ezután mi egy félrevezető levél hatására elhagytuk a bázist. Hazaérve mindent
felforgatva találtunk, és két hubbardista várt minket, akik ellopták a Yazak Királyságtól és a
Szirti Klánoktól kapott leveleinket.
Egy nap a fűbe égetve egy jelet találtunk, ami a Hadúr térképén is ott volt – sejtettük, hogy
nem jelenthet jót. Valóban – egy átok sújtotta népünket (népünk egy tagja vért hányt és
bal karja lebénult), mint azt az éjszaka megjelenő Bölcsektől megtudtuk. Elmondták, hogy
másnap este a Kufár meg fog jelenni; ha a fényeket követjük, megtaláljuk. Így is tettünk, és
három tárgyat vásároltunk is: egy macskakoponyát, ami az egyik Bölcsé volt; egy serleget,
amiből ivott ital nem lehet mérgezett és egy ládikát, amiben lévő kristályok hatalmát senki
nem ismeri. Mindezért ezüst és bronz pénzeinkkel fizettünk. Következő este egy Bölcs eljött
a koponyáért. Elmondta, hogy az átok elmúlt ugyan, de a császáron még rajta van addig,
míg nem mond le. Tanácsolta, hogy Ætheilához közeli embert válasszunk új császárnak. Így
Csongor lemondott és utódjául Szelencét nevezte meg, Ætheila XVIII. Igaz Ismerőjét, aki
XII. Bence néven kezdte meg uralkodását. A koronázást másnap tartottuk meg, áldozással
egybekötve.
A titkosszolgálat aktivizálta magát: sikerült megszerveznie egy találkozót egy yazak
informátorral. Este így egy kis különítmény az informátorral találkozott, míg a népre egy
csapat ellenség rontott: a ládikát követelték, ám a császár csak egy festékesüveget adott nekik
ládika helyett. Elvonulván elordították, hogy másnap éjfélkor lesújt ránk az Árnyak Serege.
Tehát ők is a Hadúr oldalán állnak.
Másnap szorgalmasan hadgyakorlatoztunk, de a támadás nem éjfélkor jött, hanem fél tízkor.
Hiába küzdöttünk, túl sokan voltak, így legyőztek minket. Másnap délig el kellett hagynunk
területeinket és feloszlatnunk császárságunkat.
A császár utasítására a tavalyi kövek helyére a földbe szúrtunk egy karót és elhelyeztünk rajta
egy kristályt, remélve, hogy történik valami.
A titkosszolgálat segítségével a Szirti Klánokat sikerült rávenni, hogy a serlegért és 3
kristályért megvédjenek bennünket este 10-ig, míg újra harcolhatunk (a számháború szabályai
szerint a csatában elesettek 24 óráig nem vehetnek részt újabb hadműveletben). Ám este
eljött hozzánk a Hadúr, és azt mondta, hogy meggondolta magát, és engedélyezi, hogy itt
maradjunk.
Két nappal később egy üzenetet kaptunk, hogy menjünk 21:30-ra oda, hol a Kufár megjelent.
Kitaláltuk, hogy úgy teszünk, mintha nem értenénk, és odaküldjük a Lárvát vérrel és mézzel,
hogy egye meg őket. Viszont nem számítottunk arra, hogy a Lárvát a Hadúr tudtunkon kívül
elfogta, így mikor odaértünk, egy a késés miatt nagyon dühös Hadúr várt minket. Kijelentette,
hogy három nap múlva össze fog házasodni a császárral, és nászajándéknak szerezzük meg
a ládikát. Kiterveltük, hogy elfogjuk a Hadurat, így elérhetjük, hogy elismerjék független
államunkat, és feloszlassák az Árnyak Seregét. A terv bevált. Az elfogott Hadúrral aláírattunk
egy szerződést ezekről a dolgokról a vérével, majd szabadon engedtük.
Aznap éjjel nálunk járt a Lárva. Ellopta a kristályt a karóról, amin a napok során egy
hatalmi szó jelent meg rúnákból. Másnap észrevettük, hogy a ládika sincs meg. Következő
éjszaka a négy nép, a Vorg Vándorok, a Yazak Királyság, Szirti Klánok és a Fura Betűsök
Hadúr által kivégeztetett vezetőinek lelkei jártak nálunk: elmondták, hogy másnap éjjel
a Katlanban a Lárva elnyeri végső formáját. A Hadúr ennek érdekében átszabja az időt,
és önmagát is feláldozza. Haditervet készítettünk, viszont induláskor ellenségeink jöttek
szembe: megneszelték, hogy készülődünk, így minket elűztek bázisunkról, és ott kezdték el
a szertartást. Megkerültük a bázist, és hátba támadtuk őket: a Lárvát megöltük a karóval, a
Hadúr pedig érkezésünkkor áldozta fel magát, így ő is meghalt.
XII.
elhatároztuk, hogy ezt az állapotot kihasználva megnöveljük befolyásunkat és szövetségeseket
szerzünk. Megtudtuk, hogy a Völgy népeinek legfőbb problémája a Szirti Klánok feletti
hatalomért dúló harc. Több klán is van, és az utolsó vezető halála után a Hatalom három
ereklyéje (az Íj, a Nyíl és a Tegez) három különböző személyhez került, viszont ahhoz,
hogy valakit elismerjenek mint vezetőt, mindhármat birtokolnia kell. A Yazak Királyság
szövetséget ajánlott, ha népünk képes lezárni ezt a hatalmi harcot.
Az egyik klánnal szövetséget kötöttünk: harcoltunk az oldalukon egy csatában, ezért átadták
nekünk a Tegzet.
XII. Bence egy éjszaka álmot látott, melyben egy vörös könyv szerepelt, melyet úgy érezte,
meg kell szerezzen, ezért felköltette a népet és elmentünk megnézni a helyet, ahol az álom
zajlott. Egy furcsa törpével találkoztunk, de ő nem vett rólunk tudomást. Egy másik nap
délelőtt is láttuk őt, a patak felső részén mosott és nála volt a Vörös Könyv. Láttuk, merre
távozott, ezért délután utánamentünk és megleltük hajlékát. Az álom miatt feljogosítva
éreztük magunkat a Könyv elemelésére. Kiderült, hogy azt Ætheila egykori Igaz Ismerője írta,
és vallási eszméket és előírásokat tartalmaz.
Egy másik klán vezetője hajlandó lett volna átadni nekünk az Íjat, azonban éppen az átvétel
előtt hubbardista puccs áldozata lett. Természetesen nem számíthattunk arra, hogy ők átadják
nekünk az Íjat.
Egy harmadik klán vezére, Katachron is kapcsolatba lépett velünk. Mivel tudta, hogy az
ereklyékre vadászunk, megkért minket, hogy öljük meg testvérét, Movrent, aki pozícióját
veszélyezteti. Kérését színleg teljesítettük, ezzel megmentve Movren életét és hozzájutva
a Nyílhoz, amely azonban, mint megtudtuk, halálos átokkal volt megmérgezve, ugyanis
Katachron időközben lepaktált a hubbardistákkal. Azonban a Vörös Könyv útmutatása alapján
elhívtuk Aurumot, aki levette az átkot a Nyílról.
Az ereklyékért való harcra hívó hadüzenetet kaptunk a hubbardistáktól, ezért kis létszámú
helyőrséget hátrahagyva elmentünk a megadott helyre, útközben viszont találkoztunk
Movrennal, aki figyelmeztetett, hogy becsaptak minket, valójából a bázist támadják, ezért
gyorsan visszamentünk oda és le is győztük ellenségeinket.
Az ereklyéket ez alkalommal sikerült megvédeni (bár a helyőrség egy tagját a hubbardisták
ideiglenesen foglyul ejtették, a többieket pedig a pincébe zárták). Este azonban ismét
megjelentek ellenségeink és egyszerűen elvitték a Tegzet és a Nyilat.
Másnap este ismét el akartuk hívni Aurumot, hogy segítségünkre legyen, de a szertartás alatt
ellenségeink elrabolták Szelencét, Ætheila Igaz Ismerőjét és egy személyben császárunkat,
XII. Bencét. Szelence helyett ezért tanítványa, Máté végezte el a szertartást. Aurum eljött:
népünk egy tagját közvetítőként felhasználva segítségével megszabadítottuk feláldozásra
szánt császárunkat és visszaszereztük az ereklyéket.
Mivel Aurum Ætheila Igaz Ismerőjéhez jön el, ezzel az estével Máté lett Ætheila XIX. Igaz
Ismerője.
Másnap este a Szirti Klánok gyűlésén az ereklyéket Movrennek adtuk át, ezzel kinevezve őt a
Klánok vezetőjének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése